Elsőként a megfejtés: ahogy nézem nincsen semmilyen címdekódolás, így az EPROM tartalma ismétlődik a teljes memóriatartományban. Szóval a végén akkor lejátszik némi programkódot hangként amíg nem talál egy FFh-t.
Üres adatbuszról olvasás általában valóban FFh-t eredményez, de ezt semmi nem garantálja, gyakorlatilag az alkatrészek kiszámíthatatlan szórásától függ. Ha valóban biztosítani akarjuk, hogy üres buszon FFh legyen, akkor felhúzó ellenállásokat kell rakni az adatbuszra. Ezzel úgy egyébként nem foglalkoztak a gyártók anno.
EP esetén vannak olyan alaplapok ahol pont nem úgy jön össze a dolog, hogy FFh legyen, azaz lebeg az üres adatbusz, véletlenszerű bájtokat generálva. Ez pont az említett 2-es megszakítási módot használó Spectrumról átírt programoknál érdekes. Ha a program nem teljes táblát használ, (ill. ha EP rutinokhoz fel lett használva tábla egy része), akkor az ilyen gépeken le fog fagyni. Felhúzó ellenálláshíd beépítésével könnyedén javítható a dolog. Ill. sok bővítőkártyán rajta van, így ilyennel használva a gépet nem jön elő a gond.
Több bővítés csatlakoztatásakor és/vagy órajel növelésekor nagyobb valószínűséggel jön elő a dolog, persze ha nincs a konkrét állapotot beállító felhúzó ellenállás a konfigurációban.
Spectrumon nem tudom mi a helyzet, de különböző interface-ekből ott is lehetett szép kupacokat összehozni
Programozási szempontból a tanulság: ha valami nincs meghatározva, akkor nem szabad arra számítani, hogy "úgy szokott lenni"...
